Vágtass át a szívemen
Írta: Adria

/Nem tudom, ismeritek e azt az érzést: első látásra szerelem. Mikor
semmit sem tudsz Róla, csak beleszeretsz. Mert ő maga a szeretet... és a
szeretet nem ismer akadályokat. Szeretet... Love.../

- Szereposztás! -- Mich Fletcher papírlapot lobogtatva összeterelte a
társaságot a porond közepére, ahol - mint mindig - most is kellemes
fűrészporszag uralkodott. A reflektorok most sötéten bámulták a földet,
mintha csak aludnának, hogy kipihenjék magukat a következő fellépésig.

Ajkamon lágy mosoly jelent meg. Ez volt az otthonom immár tizenhét éve:
az Utazó Lovas Színház. Ide születtem, anyu lovas artista volt, ma már
inkább csak segítő, de a Janet Austin név hallatán még mindig sokan
mosolyodnak el. Az előadás gördülékenysége miatt felelős. Apa - Adam
Austin - idomító. Mich Fletcher az igazgató, egyben a legjobb főnök a
világon. Én csak nem rég kezdtem segédkezni az előadásnál és idén -- ha
minden a terv szerint halad -- megkapom életem első szerepét. Úgy
látszik Mich-nek a mai napra esett a választása...

- Nos... - kezdte a középkorú férfi, miután mindenki helyet foglalt a
hatalmas pavilon szélén, a VIP asztalok székein -- Szeretném közölni a
szereposztást.

Izgatott moraj futott végig a húsz fiatal lovason. Velem egykorúak és
egy-két évvel idősebbekből álló lovas osztályból állt a fellépők
csapata, köztük Clarkkal, az ikerbátyámmal. Rajtunk kívül még jó hatvan
ember tartozott a személyzetbe és a felnőtt fellépőkhöz.

- Ugye, idén a téma a középkor! Ezt már mindenki tudta ugyebár... nos --
végignézett rajtunk -- Kezdődjék a vérontás! Clark!

A bátyám vigyázzba vágta magát.

- Te játszod az egyik főszereplőd, tessék itt van egy rövid forgatókönyv
a számodra -- Clark izgatottságtól remegő kezekkel elvette az
összefűzött lapokat. A "vérontás" folytatódott, de én nem figyeltem.
Közelebb húztam a székem Clarkhoz.

- Apród, - olvastam halkan -- Lova Love...

Abbahagytam az olvasást. Értetlen pillantást váltottunk.

- Andy! -- kiáltotta a pocakos igazgató. Egy magas, kisportolt fiú
emelkedett föl és nyúlt a forgatókönyvért. Szőke haja szalmakazalként
meredezett a fején. Minden lány fölsóhajtott, mikor Andy elsétált
előttük, egyikük különös megelégedéssel nyugtázta mindezt. Hosszú,
derékig érő barna haját magasan lófarokba kötötte, egy csipetnyi smink
volt felfedezhető az arcán. Meleg pillantásokat lövellt az imént távozó
fiú felé.

- Bess! -- a gesztenye-barna hajú díva lépett most Mich elé. Andy és
Bess pár hónapja jártak és emiatt egy világ dőlt össze bennem.
Megmagyarázhatatlan okok miatt árulónak éreztem Besst. Míg ide nem jött,
Andy-vel csodás éveket tölthettem együtt. A fiú egy évig külföldön
folytatta tanulmányait egy lovas kurzus miatt, és Bessel egy időben
érkezett vissza.

- Ennyi lenne emberek, holnap kezdünk! -- Mich leporoltra nadrágját és
távozott. Szükségem volt pár pillanatra, míg magamhoz tudtam térni, hogy
utána rohanjak.

- Mich várj! -- a férfi csodálkozva fordult felém.

- Igen, Katy?

- Elfelejtette megmondani mi lesz az én szerepem!

- Lássuk csak, Kate Austin -- Mich belemélyedt papírjai vizsgálgatásába
-- Meg is van! Tessék!

- Köszönöm! -- hálálkodtam megkönnyebbülve -- És ki ez az új ló, Love?

- Holnap reggel érkezik. Akkor Katy, jó éjt és holnap reggel hatkor
találkozunk az istállóknál -- Mich elsietett.

- Hatkor! -- hebegtem és bámultam utána, mint borjú az új kapura --
Hajnalok hajnalán?

- Ez egy rakás szemét! -- szitkozódtam a könnyeimmel küszködve.
Mobilházunk konyhájában ücsörögtünk: anya, apa meg Clark. Az asztalra
hajítottam a forgatókönyvet.

- "Statiszta, szekér végében álló, virágárus parasztlány", ennyi! A /ló
/szó még csak meg sincs említve benne!

- Nyugalom kincsem! -- simogatta meg anyu a karom, de többet nem tudott
mondani. Csalódottan lapátolni kezdtem a számba a vacsorát.

- Az én szerepem viszont nagyon is jónak tűnik! -- örvendezett Clark --
"Apród, kigúnyolja a nemest - Andy -, mikor virágot visz a kedvesének --
Bess- ...

Clark kérdőn felvonta sötét szemöldökét.

- Itt az van írva, hogy rózsa, de nem tudom mit jelent. Mindegy, majd
megkérdezem Mich-től. Aztán -- folytatta -- Lovasok átugratnak néhány
természetes akadályt, majd Andy lerántja a lóról Clarkot. Bocsánatkérés
és meghajlás.

- Ez az ugratás izgalmasan hangzik -- jegyezte meg apa.

- Hát még nekem! -- mormogtam magam elé.

Reggel már ötkor kiment a szememből az álom. Villámgyorsasággal
elkészültem; felkapkodtam magamra fekete lovaglónadrágom és bő, kék
pólóm. Enyhén hullámos, szőke fürtjeimet gubancmentesre fésültem. A
reggeli gondolata ma különösen messze járt elmémtől, így éhgyomorral
sétáltam be a tágas mobilbokszok közé. Lábaim öntudatlanul vittek a
sorok között. Mélyet szippantottam az istálló szénaillatából. Egy lélek
sem volt még fenn egy kilométeres körzetben, kivéve kedves, négylábú
jószágaink. Néhány ló kíváncsiskodva kapta föl a fejét és követelődzve
nyerített utánam.

- Bocs srácok, nektek nem hoztam semmit! -- mentegetőztem és kitártam az
egyik boksz ajtaját. A kuckó lakója, Aurora, a hatalmas fríz kanca
mindjárt nyomult is volna kifelé a folyosóra, de előbb -- szokásához
híven -- megböködte zsebeimet, hogy nincs e benne valami harapnivaló.
Úgy találta, hogy csemege lapul a jobb nadrágzsebemben és játékos
harapdálásba kezdett.

- Jól van, kislány megtaláltad! -- nevettem és előhúztam a meggyötört
lócsokit -- Tessék, a tiéd!

A hullámos sörényű fríz elégedetten elrágcsálta az ínyencséget, eközben
én kivezettem a folyosóra, hogy lecsutakolhassam. Rögzítettem a
kötőfékjét a két oldalt a vezetőszárakkal és elszaladtam a csutakoló
szerekért. Aurora türelmetlenül kapirgálta lábával a talajt és dobbantott.

- Olyan türelmetlen vagy! -- mosolyogtam. A hatalmas Aurora apa lovai
közé tartozott. Gyönyörű szabadidomítást mutatott be öt társával együtt,
persze minden évben más-más produkcióval kedveskedtek a nézőknek.

Nem csak Aurora, de jómagam is ellazultam csutakolás közben. Különös
gonddal fésültem meg a ló dús sörényét és farkát. A kanca boldogan
fogadta a sok gondoskodást, és mikor végeztem makacsul hátrafordult.
Magamban jól mulattam Aurora jellemén és kötélnek állva, kefélgetni
kezdtem éjfekete, csillogó szőrét. Lágyan dúdolni kezdtem a lónak. A
fríz nagyot sóhajtott és lehajtotta busa fejét.- Látom, nem én vagyok az egyetlen korán kelő! -- szólított meg valaki a
hátam mögül. Aurora a füle botját se mozgatta, biztos voltam benne hogy
már régóta észrevette a közeledőt. A hátam mögött Andy támaszkodott a
falnak. Magas alakjának kontúrjai erősen kirajzolódtak és álmosan
mosolygott.

- Nem tudtam aludni -- válaszoltam és visszafordultam Aurorához. Andy
közelebb lépett és beletúrt a fríz sörényébe.

- Már nagyon várod az új lovat, ugye? -- kérdezte. Bólintottam.

- Nem is tudod mennyire.

Csípős szellő surrant be a nyitott istállóajtón és megborzongatott. Most
jöttem rá, hogy a nagy sietségben elfelejtettem kabátot venni. Elvégre
november vége van. Fagyok jönnek. Fázósan átkaroltam magamat. Egészen
átfagytam.

- Tessék! -- nyújtotta oda pulóverét -- Vedd csak föl.

Hálásan mosolyogtam rá és a pulóverért nyúltam.

- Sziasztok! -- köszöntött minket valaki. Bess közeledett az istálló
túlsó feléből és velem mit sem törődve befészkelte magát a tizennyolc
éves fiú karjaiba. Elhúztam a kezem és figyelmemet újra Aurorának
szenteltem. Visszavezettem a lovat és siettem a következő frízhez. El
akartam tűnni a turbékoló galambok elől. Az egész helyzet kicsit kínos
volt számomra. Átöleltem a bokszban szénázgató Zeno nyakát. Kellemes
meleg volt.

- Visszamegyek a kabátomért, és jó alaposan lecsutakollak -- ígértem a
ménnek, aki hangos prüszköléssel visszafordult maradék vacsorájához.

- Megérkezett! -- kiáltotta Clark két órával később és kiráncigált a
nyergesből -- Gyere!

A földre dobtam a rongyot, mellyel nyergemet tisztítottam és követtem.
Gyors léptekkel elhagytuk az istállót. Az épület mögött álltak a
családok és a személyzet mobilházai. Ezeket a kis házacskákat könnyedén
szét lehetett szerelni és egy másik városban fölállítani. Mögöttük
álltak a hatalmas karámok, melyek most sárosan és fagyottan várakoztak a
lovakra. Hamarosan kiértünk a nagy aréna elé. Az arénában több büfé,
vécé és természetesen lelátók található. Több ezer ember, előadásonként
pár száz tekintette meg évente az előadásainkat. Hatalmas bevételt
jelentett ez a lovas színház számára. De a programok megtanulása nem
ment bizony egyik pillanatról a másikra. Hosszas, mindennapos
gyakorlások során tudtuk csak tökéletesre megtanulni a bemutatót. És
persze ott volt még a megfelelő zene kiválasztása, különleges
felszerelés a lovak számára, díszletek és kosztümök. A sminkesről ne is
beszéljünk. Minden évben így ment ez.

Az aréna előtt boltíves gyönyörű kovácsoltvas kapu állt, kivételesen
nyitva. Az udvarra szerény kinézetű Ford kocsi parkolt be, maga után
húzva az annál csillogóbb-villogóbb piros lószállítót.

- Szóval, ebben utazott Love -- tűnődtem hangosan mikor az utánfutó
mellé értünk. Leheletem fehér páraként emelkedett a levegőbe. Az ég
barátságtalanul sötét felhők lepték el, szürke fényt ontva magukból.

- Hófelhők! -- suttogtam.

- Itt jön, itt jön! -- kiáltotta izgatottan Mich és elhessegette az
útban álló bámészkodókat -- Adjunk helyet a lónak!

Az aszfalton paták ideges csattogása hallatszott. Mich erősen
megmarkolta a vezetőszárat és megrántotta. Az idegesen táncoló ló
fölhorkant és szemét forgatva megszemlélte az őt csodáló fiatalokat.

- Hű! -- csak ennyit tudtam kinyögni. A ló éjfekete volt. Patája ébenfa
színéhez hasonlatos, erős és frissen patkolt. Sörénye középhosszúra volt
nyírva és dús tincsei hol jobbra, hol balra váltak szét, üstöke finoman
lengedezett a téli szélben. Nem volt túl magas, ám igazi ugró fajtáról,
Holsteiniről volt szó. Szemem tovább vándorolt izmos hátsólábaira.
Biztos kitűnően ugrik, duzzad az energiától, életkedvtől és a mozgásvágytól.

- Jó kis kanca lesz ez neked Clark -- mondta Mich elégedetten --
Tizenhárom éves, tapasztalt de még megvan benne az a hihetetlen tűz és
temperamentum. Jó vétel volt, azt hiszem.

Mich átadta Clarknak a vezetőszárat. Ikerbátyám arcára mintha
ráfagyasította volna a csípős időjárás a vigyort. Arca pirospozsgás volt
a kíméletlen hidegtől és barna szeme csillogott. Fekete haja szinte
megegyezett Love szőre színével. Bevezette a lovat a már előkészített
bokszába és lecsatolta a kötőféket.

- Jól van -- pakolta meg a nyakát -- Délután kezdjük az edzéseket.

Love azonnal szénáshálója felé fordult. Clark biccentett és egyedül
hagyott a kancával. Nem tudom, ismeritek e azt az érzést: első látásra
szerelem. Egyszerűen, amint megpillantottam Love-t, azóta le nem vettem
a szemem róla. Fenséges állat volt. Tudtam hogy visszavonhatatlanul
belebolondultam, és hogy első perctől szinte a magaménak tekintettem. És
azt is tudtam, hogy ennek lesznek következményei.

Törökülésben elhelyezkedtem a szalmán és figyeltem Love-t. A ló eddig
semmilyen érdeklődést nem mutatott irántam, szeme sarkából azonban
mindig ellenőrizte, hogy ott vagyok e még.

- Tudod, nagyon vártalak már -- kezdtem. Love hátrabillentette a fülét.
Ömleni kezdtek belőlem a szavak.

- Te meg jöttél és átvágtattál a szívemen! Háttérbe szorítottál minden
más érzést a szívemben! Te egy fantasztikus ló vagy!

A fekete gyönyörűség lassan megfordult és lehajtotta hozzám a fejét.
Fekete szemével egyre csak figyelt. Kinyújtottam felé a kezem, mire ő
simogatásra várva belenyomta buksiját karjaimba. Megvakargattam a homlokát.

- Egy fehér szőrszál, annyi sok nem található rajtad! -- súgtam a fülébe
-- Igazi Fekete Szépség vagy!

Love dobbantott és elfordult.

- Bárcsak egyszer lovagolhatnék rajtad! Röpülnénk, akár a szél!--
sóhajtottam. Halk kuncogást hallottam a hátam mögül. Összerezzentem és
hátrafordultam. Bess a boksz mellett ácsorgott, karjait összefonta.
Felemelkedtem a szalmáról, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Nem zavar hogy beszélsz egy lóhoz? -- kérdezte még mindig kuncogva.
Mint mindig, most is csinosan öltözködött. Fekete kardigánt és vajszín
lovaglónadrágot viselt, elegáns, díjlovagló csizmával a lábán. Barna
hajzuhatagát copfba fonta.

- Nem! -- vágtam rá -- Egyesekkel ellentétben nekem társam a ló és nem
az eszközöm a sportolásra!

- Ne légy szűklátókörű! -- magyarázta mosolyogva Bess - Egyébként ez nem
is a te lovad! Soha nem lenne pénzed egy ilyen fantasztikus ugrólóra!
Ráadásul fajtiszta Holsteini!

- Neked mindig csak az számít, hogy egy ló fajtiszta legyen, és jó
legyen vagy díjlovaglásból, vagy díjugratásból! -- fakadtam ki erősen
gesztikulálva.

- Milyen gyerekes vagy! -- nevetett fel és hátat fordított. A nyerges
felé vette az irányt.

- Jó lenne, ha készülődnél, kezdődik az edzés! -- mondta félvállról --
Bár, te úgysem fogsz lovagolni!

Dühösen préseltem össze ajkaimat. Mérgemben semmi jó válasz nem jutott
eszembe. Sóhajtottam és becsuktam a boksz ajtaját.

Clark ráfordította Love-t egy közel százhetven centis meredekre.
Csizmával bíztatta a lovat, láttam, hogy számolja magában a
vágtaugrásokat. Love kecsesen mozgott. Mintha nem is a hatalmas arénánk
pályáján, hanem a felhők közt vágtatott volna. Dús sörénye lengedezett,
patája ütemesen döngette a finom homokot. Nyaka tökéletesen
begömbölyödött és beletámaszkodott a szárba. A mexikói orrfék
tökéletesen kihangsúlyozta nemes fejének vonalait és nagy, értelmes
szemét. Clark tovább ösztönözte a kancát. Az akadály előtt Love
hihetetlen pontossággal rugaszkodott el. Teste pehelykönnyen a lebegőbe
emelkedett és átlibbent a rudas akadály fölött. Clark kiemelkedett a
nyeregből és együtt repült a lóval. A pillanat szinte örökké tartott.
Love leérkezett a túloldalon. Clark rövidített a szármértéken és
csípőjét megfeszítve megállította Love-t.

- Huhú! -- kiáltotta Mich a pálya széléről és Clarkhoz sietett --
Tökéleteset futott. Az akadályokat még csak eszébe sem jutott érinteni!

- Nagyon nagy élmény volt rajta lovagolni! -- mondta Clark és
megpaskolta a gőzölgő fekete nyakát -- Mára elég ennyi, ugye?

- igen, mehet pihenni! Megérdemli! Nagyon ügyesek voltatok!

Az edzés folytatódott, de én inkább a lóval tartottam. Nekem csak
kétnaponta volt edzésem egy világospej herélttel, Drámával edzettem évek
óta. Sajnos nem éreztem olyan nagy vonzalmat a hatalmas hozzá, mint
Love-hoz. Egyszerűen megmagyarázhatatlan okokból...

Az edzések és a kemény próbák folytatódtak. Izgalmamat fokozta a
mindennapos ruhapróba. Én egy gyönyörű, mégis egyszerű ruhát kaptam,
kézi varrással. A szoknya szürkés-barnás volt, köténye tarkakockás. A
blúz buggyos, rövid ujjú és emellé kaptam még egy pár fekete magas
sarkút is. Úgy terveztem, hajam kontyba tűzöm szalagot tűzök bele.

- Nagyon jól áll kisbogár! -- dicsért Claire, a varrónő.

- Szívesebben viselnék férfiruhát, ha lovagolhatnék! -- keseregtem.

- Ne bánkódj! -- mondta az idős nő és tűzött egyet a blúzomon --
Hamarosan itt a bemutató napja! Nagyon csinos leszel.

Nem szóltam többet. Hisz' mit is magyarázzak én, úgysem értené meg...

- Országszerte megnövekszik a felhőzet, délről hidegfront közeledik --
kántálta a meteorológus -- A következő napokban havas eső, havazás, erős
fagyok várhatók!

- Szuper! -- kiáltottam, már csak a "hó" szó hallatán is. A tévé előtt
heverésztem, most azonban föltápászkodtam, hogy kipillanthassak az
ablakon. Már besötétedett és vastag, gomolygó felhők lepték el az eget.

- Hol van Clark? -- kérdeztem aputól.

- Nem tudom, még dolgozik az istállónál -- válaszolta és újra
belemélyedt az újságjába -- Ha jól tudom, a pajtát takarítják Andyvel.
Nemrég kezdtek bele.

- Megyek segíteni! -- kiáltottam élénken, az ajtóban azonban
megtorpantam -- A jegesmedvék jól éreznék magukat odakinn!

Megállapításomat cselekvés követte; meleg kabátot kaptam magamra és
sálat tekertem a nyakam köré Bakancsom alatt hangosan ropogott a
kőkemény fű. A december könyörtelen fagyokat hozott. A lovakat már
meleg, vízálló takaróval és fáslival sem mertük kiengedni a legelőre,
nehogy megfázzanak a várva-várt előadásra, mely pár nap múlva kerül
bemutatásra. A jegyek csontig elfogytak. A városban minden harmadik
plakáton a Lovas Színház lovai feszítettek, a fényképezés pár nappal
ezelőtt volt.

Nagy örömömre hamar elértem a pajtát.

- Jöttem segíteni -- közöltem és megragadtam az egyik seprűt.

- Szuper, mi már úgyis jéggé fagytunk! -- didergett Andy és letelepedett
a pajta sarkában álló kiskályha mellé -- Nemrég fűtöttünk be.

Clark bólintott és ő is helyet foglalt. Arca szokatlanul piros volt,
foga vacogott.

- Clark, szerintem jobb lenne, ha visszamennél, én meg majd átveszem a
helyed. Lázasnak tűnsz! -- mondtam aggódva.

- Így van -- vette át a szót Andy -- Katy-vel meg befejezzük a munkát.

Clark tüsszentett és minden ellenkezés nélkül elbaktatott.

- Nagyon remélem, hogy nem lesz beteg! -- mondtam, és közelebb húzódtam,
hogy fölmelegedjek.

- Én is! -- morogta Andy -- Mich infarktust kap, ha a bátyád
lebetegszik. Nincs a helyére beugró.

Némán bólogattam. A fiú paprikás hangulatban volt. Egy ideig csendben
ücsörögtünk.

- Bocs, nem rád vagyok dühös, de itt ez a bemutató és aztán nem tudom,
mihez kezdjek a sulival. Neked könnyű, magán tanuló vagy -- szólalt meg
-- De nem akarom minden problémám rád zúdítani.

- Ez nekem nem teher! -- mondtam halkan.

- Veled mindig szívesen beszélget az ember -- mosolyodott el Andy és
belekezdett mondókájába -- A szüleim elváltak. Apám azt szeretné, ha
ügyvéd lennék, mivel ő is az. Még mindig bántja hogy nem hozzá
költöztem, mikor a válásra került a sor. De én szívesebben maradtam
anyával... itt. Én nem akarok ügyvéd lenni.

Kesernyésen fölnevetett.

- A szüleim között az volt a probléma hogy apa sosem értette meg, hogy
anya a lovakért él -- rám nézett. Éreztem, hogy elpirulok.

- Értem -- mondtam őszintén -- Ha a lovakkal akarsz foglalkozni...
akkor... nem szabad hagynod, hogy befolyásoljanak a döntésedben.
- Igazad van -- mondta Andy kissé megkönnyebbülve -- Kösz Katy.

- Nincs mit -- válaszoltam és megköszörültem a torkom -- Bess mit gondol
erről?

- Vele nem beszélek ilyenekről -- vonta meg a vállát. És feltápászkodott.

- Oh! -- csak ennyit tudtam kinyögni. Követtem a példáját.

- Te egy nagyon őszinte lány vagy -- mondta mikor egymás előtt álltunk.
Szívem hevesebben kezdett kalapálni.

- Kösz, hogy meghallgattál -- mondta mosolyogva és kisimított egy szőke
tincset az arcomból.

- Szívesen tettem -- rebegtem. Andy azonban elfordult és újra munkához
látott. Remegve kifújtam a levegőt és gondolatban jól megszidtam magam.
Hogy lehettél olyan hülye, hogy azt hidd, elhagyja Besst miattad? Bess a
legcsinosabb és legjobb lovasok közé tartozik.

Ezt követően már némát dolgoztunk. Egy jó óra kész lettünk vele.
Csendben sétáltunk a házak felé. A mobilházak közel feküdtek egymáshoz,
ráadásul Andyéké és a miénk pont egymás mellett állt. Az ajtó előtt
elváltunk.

- Jó éjt! -- mondtam, de nem akaródzott kinyitnom az ajtót. A kezem
erősen markolta a kilincset.

- Jó éjt, aludj jól! -- mondta kedvesen Andy és belépett a házba. Mélyet
sóhajtottam és kinyitottam az ajtót.

Gondterhelten szemléltem magam a tükörben. Ahogy Claire megmondta,
valóban nagyon csinos volt a ruha, amit varázsolt nekem mégsem voltam
boldog. Holnap volt a bemutató, ma a kosztümös főpróba napja. A próbán
mindennek úgy kellett történnie, ahogy azt Mich eltervezte. Ha egy lónak
nem úgy állt egyetlen szőrszála is, ahogy ő szerette volna, olyan
kiabálásba és idegeskedésbe kezdett hogy rossz volt nézni és hallgatni.

Mély lélegzetet vettem és kiléptem az öltözőből. A személyzet teljes
erőbedobással dolgozott, lovakat nyergeltek és sétáltattak. Fölhúztam
szoknyámat, nehogy orra essek, mielőtt elérem a pályát, ahol apu fejezte
be műsorát a frízekkel. Mich a VIP rész egyik asztalánál ült és
szemlélte hogy minden rendben folyik e: a zene, a fények a lovak. A
sötétben egyetlen nagy fénycsóva világította meg a lovakat és aput. A
frízek először körben vágtáztak, majd egyetlen intésre apuhoz siettek.
Újabb láthatatlan jelre mindegyikük, szinte egyszerre pukedlizett. Apu
meghajolt és a fények elsötétültek. Lágy, középkori zene csendült föl és
a személyzet tagjai siettek be a félhomályba, hogy a berendezzék a
pályát a műsorunknak megfelelően: néhány fával, takarmánnyal megrakodott
szekér és pult került hirtelenjében a pályára, mellettük helyet kapott
még egy jó tucat egymásra rakodott hordó. Ezek voltak az akadályok. Még
néhány műfal és készen is voltak. A zene megváltozott és tudtam, hogy
most kell a statisztáknak a helyükre sétálni. Az szekér mellett ott állt
a gyümölcsökkel megrakodott kosaram, ezt vettem a karomra. Felnőtt és
fiatalabb statiszták szerepeltek még ebben a műsorszámban. Mindenki
elfoglalta a neki kiszabott helyet. A zene megváltozott és egy nagy
fénycsóva megvilágította az egész pályát. A pálya szélén egy kétszárnyú
ajtó volt, ez vezetett az istállóhoz és az öltözőkhöz, most azonban
kitárult és egy elegáns hintó gurult be rajta. A kocsis pattintott egyet
ostorával és a négy szürke ló azonnal ügetésre váltott. Szemem
összeszűkült, ahogy a hintóban ülő lányt figyeltem. Bess elragadóan
mosolygott és integetett a hintóból. Hatalmas abroncsú, zöld ruha volt
rajta, de túl sok sminket kent magára. A hintó tett egy kört, majd
megállt a "piac" szélén. Ebben a pillanatban Andy lovagolt be.
Lélegzetem is elakadt, ahogy megpillantottam. Bőr alkarvédőt viselt és
bő, csuklónál összeszűkülő, fehér inget, sötétbarna nadrággal és a
szokásos lovaglócsizmával. Szőke haja, mint mindig, most is kiemelte
csillogó, kék szemeit. Vágtára sarkallta hófehér csődörét. A ló
engedelmesen szedte a lábát. Andy átlovagolt vele a piacon.
Lelassította, majd a hintó előtt fékezett le. Lova, Prince, engedelmesen
rágcsálta a zablát. Ott leszállt és háta mögé rejtette a magával hozott
rózsaszálat. Egy apród méltóságteljesen kinyitotta a hintó ajtaját, Bess
lelépett a lépcsőn. Pukedlizett Andy előtt, mire a fiú meghajolt előtte.
Feléje nyújtotta a rózsát, azonban izgalmas dallamok csendültek fel. A
fények megváltoztak és az ajtó kitárult. Clark ügetésben érkezett Love
hátán. Andy ingével szinte pontosan megegyező inget kapott, fekete
nadrággal. Fején csinos sapkaszerű vagy kalap. Csizmájával
megpöccintette Love oldalát. A csodálatos kanca azonnal reagált és
gyors, mégis összeszedett vágtába fogott. Clark ráfordította az első
akadályra: a fás szekérre. Love hegyezte a fülét az akadály felé.
Felszerelése gyönyörűen fénylett, lábára Mich - úgy ahogy Prince-nek --
ínvédőt csatoltatott. A fekete álomló tökéletesen ugrotta meg az elős
akadályt. Clark a hintó felé fordította és odadobta neki a szárakat.
Love teljes erejéből végiggaloppozott a pálya hosszúfalán. Clark balra
dőlt és kikapta Andy kezéből a rózsát. Andy erősen gesztikulálva fejezte
ki felháborodását és lóra kapott. Üldözőbe vette Clarkot, azonban
tudtam, hogy nem szabad utolérnie a bátyámat, csak a végén, az utolsó
akadálynál. Így vették az összes akadályt. Love sokkal kecsesebben
mozgott, mint Prince, pedig a hófehér ló igazi Luzitano volt. Hibátlanul
teljesítettek. Az utolsó akadálynak a hordók szolgáltak. A két ló
egyszerre repült át a hordók felett. A hosszúfalon vágtatva Andy
lerántotta Clarkot a lóról. Mindketten legurultak a puha homokra. Clark
és Andy ügyesen elszínészkedték a bocsánatkérést és lovaikat maguk
mellet tudva meghajoltak. A fények megint kialudtak. Így festett a
műsorszámunk. Szőröstől bőröstül, tökéletesen. Akadhatnak még itt problémák?

- Nem lépek fel! -- közölte Clark szipogva. Arca vörös volt a láztól.

- De hát már csak pár óra van hátra az előadás kezdetéig! -- kiáltottam
meghökkenve.

- Akkor sem vagyok jól! -- mondta Clark, és szorosabbra húzta a nyaka
körül a sálat -- Megyek is, szólok Mich-nek. Majd csak beugrik a
helyemre valaki.

Döbbenten álltam Love boksza előtt és figyeltem távolodó alakját. Minden
bizonnyal a pajta takarításánál fázhatott meg.

Love megböködte a vállam.

- Pedig te szeretnél szerepelni, ugye? -- kérdeztem és megsimogattam
pofáját. Hirtelen szikra pattant a fejemben és gondolatok ezrei
kergették egymást. Ötlet fogant a fejemben.

- Love, te zseni vagy! -- cuppanós puszit adtam az orrára és Clark után
rohantam. Még időben sikerült elcsípnem. Épp kopogni készült Mich
ajtaján, azonban elkaptam a kezét.

- Várj! -- kértem -- Van egy ötletem!

A tükör előtt álltam és nagy megkönnyebbüléssel tapasztaltam, hogy Clark
inge tökéletesen rám illik. Nadrág gyanánt lovaglós öltözékem kaptam
magamra és saját, gyönyörűen kifényesített csizmám. Frissen mosott hajam
Clark kalapja alá tuszkoltam. Kopogtak az ajtómon.

- Katy, én vagyok az, eressz be!

- Gyere csak! -- kiáltottam ki. Clark lépett be az öltözőbe.

- Már megy az előadás, apu száma most tart a felénél. Tényleg azt
gondolod, hogy beválik az ötleted? -- kérdezte hitetlenkedve és mellém állt.

- Persze! Nézz csak ránk! Ikrek vagyunk, egyforma az arcunk, csak a tiéd
férfi, az enyém női kiadásban.

- Azért, az nagy különbség! -- tiltakozott.

- Szerintem senki sem fog hiányolni. Gyakorlatilag nincs is szerepem.
Csak díszlet vagyok! -- mondtam és igyekeztem határozottnak látszani.
Azonban a felszín alatt rettenetesen izgultam és a gyomromban mintha kő
lett volna.

- Ugye tudod, ha lebuksz, akkor Mich valószínűleg soha nem ad neked
rendes szerepet!

Összeráncoltam a szemöldököm.

- Nem tudom, mire gondolsz. Elvégre te influenzás vagy! -- megpaskoltam
a vállát és kiléptem az öltözőből -- Elmegyek Love-hoz! Értesíts, ha
elkezdődött a mi számunk!

Fejemet lehajtva igyekeztem Love boksza felé, aki már felnyergelve várt.
Kengyelt állítottam magamnak és húztam még két lukat a hevederen. Clark
már le futószárazta a lovat bemelegítés gyanánt, egy kisebb mellékpályán.

- Nagyon ügyesnek kell lennünk! -- intettem a kancát és átkaroltam a
nyakát -- Ha mindent úgy csinálunk, ahogy azt elterveztem, senki nem
vesz észre semmit a kis cseréből. Én megyek szerepelni, Clarknak meg nem
kell lovagolnia!

Taps szűrődött be nézőtérről és a duplaszárnyú ajtón a frízek ügettek a
helyükre. Erősen ziháltak, de láthatóan élvezték a munkát.

- Itt az idő, kedves! -- suttogtam a Holsteininek. Kivezettem a
bokszból. A folyosón a következő számban szereplők lovát készítették
elő, de nagyon kihalt volt minden. Hirtelen felcsendültek az ismerős
dallamok. Az ajtó elé vezettem a lovamat és vártam.

- Sok szerencsét Clark! -- mondta az egyik segítő. Nem vették észre,
hogy én állok a ló mellett.

- Ö... ö... kösz! -- mormoltam és lóra pattantam. Hihetetlen volt. Ott
ültem Love hátán. Azonnal megéreztem, milyen kényelmes a háta és puha a
szája. Rövidebb szárat fogtam és felkészültem lelkiekben az ugratásra.
Hat akadályt kell leküzdenünk, méghozzá hibátlanul. Nagyot nyeltem. Már
nem tűnt ez olyan jó ötletnek, mint először. Le akartam szállni...

- Indulj! -- szólt rám az előbbi segítő.

- De én... - visszakoztam rémültem meg.

- Indulj már! -- kiáltotta dühösen és rácsapott egyet Love hátsójára. A
kanca azonnal megindult. Lépte kényelmes volt és ringató. Patája mintha
nem a földön lépkedett volna. Kilépdelt a pálya szélére. A szívem erősen
kalapált. Teltház volt, több száz kíváncsi ember szegezte rám a
tekintetét. Egy erős reflektor azonnal megvilágított és felcsendült a
zene. Mély lélegzetet vettem, szárat fogtam, és remegő gyomorral
beugrattam vágtába Love-t. A vágtája ringató volt, puha, gyors mégis
biztonságot sugárzott magából a ló egész mozgása. Lágyan támaszkodott a
szárra és figyelt minden apró utasításaimra. Készségesen vágtatott velem
egy kört. Ingem lobogott és csak reménykedni tudtam hogy a kalap vagy
sapka -- nem tudom pontosan miféle fejfedő is ez -- nem esik le a
fejemről. A tribün összemosódott a szemem előtt, ahogy a kanca gyorsabb
tempóra kapcsolt és befordult Andy-ék felé. Gyorsan kapcsoltam; a ló
nyakára dobtam a szárakat és oldalra hajoltam, hogy kikaphassam Andy
kezéből a rózsát. A fiú alakja rohamosan közeledett felém. Én nem
gyakoroltam ezt, elsőre kell sikerülnie. Andy alig láthatóan följebb
emelte a rózsát és... sikerült! A virág könnyedén belesimult a kezembe
és én el nem eresztettem. Hozzáfogtam a szárhoz és kicsit lelassítottam
Love-t.

- Ügyes vagy! -- paskoltam meg csillogó nyakát -- De most jön a neheze!

Andy kitűnően játszotta a szerepét. Azonnal lóra pattant és lovát vad
tempóra ösztökélte. Vádlimmal megszorítottam Love oldalát és ő is
gyorsabb iramba ugrott. Kiemelkedtem a nyeregből és a ló nyakára
hajoltam. A fekete sörény az arcomba csapott. Love előrefelé hegyezte a
fülét, nagyon élvezte a fogócskát. Szememmel megkerestem az első
akadályt. Rendben, a pult lesz az. Pont kézre esik, egy könnyed bal
kanyarral közelíthetem meg. A rózsa meggyepáltan kókadozott a markomban,
szirmai nagy részét elveszítette. Prince szorosan a nyomomban galoppozott.

Lassan, fél felvétellel figyelmeztettem Love-t az előttünk tornyosuló
akadályra. Azonnal megértette a jelzésem, és a pultra koncentrál. Egy...
kettő... három... magamban számolni kezdtem a vágtaugrásokat. Lassított
felvételbe illően engedtem a száron, hogy Love ugorni tudjon...
elrugaszkodott. Szorosan összehúztam magam a nyeregben és
visszatartottam a levegőt. Sikerülni kell! Love minden nehézség nélkül
lebegett át a fa akadály fölött és puhán fogott talajt. Megkönnyebbültem
és hátrafordultam, hogy lássam Prince ugrását. A mén remekül vette és
Andy is összeszedettnek látszott. Bátorságot merítettem ebből és sokkal
bátrabban, önbizalomtól duzzadva irányítottam Love-t a következő felé. A
fával megrakodott szekerek nem állhatták útját a kitűnő ugróbajnoknak.
Prince is kitűnően teljesített, bár nyakán már izzadtság sötétlett. Én
szintén kezdtem kimerülni, éreztem a fáradtságot. Már csak az utolsó
akadály volt hátra: a hordók. A legnehezebb akadály. Közel száznyolcvan
centi magas, könnyen billenő részekből állt. Nagyot nyeltem. Ez egy
nagyon nehéz feladat lesz, és Love-val közösen kell leküzdenünk.
Együtt... Andy mellénk ért Prince-el. A lovak egyszerre mozogtak,
egyszerre dobbant szívük, gondolataik közös bölcsőben ringatództak.
Lélegzetük egyszerre zendült...

A gondolataim annyira úrrá lettek egész lényemen, hogy még fel sem
ocsúdhattam, Love máris ugráshoz készülődött. Izmos hátsó lábaival
hatalmasat lökött testén... repültünk. A hordók messze suhantak el
alattunk. Love-nak eszébe sem jutott megkoccintani az akadályt. Csak
szárnyalt, szabadon. A szár lassan kicsusszant ujjaim közül. Szemem
lecsukódott és fölkészültem az érkezésre. Tudtam, hogy ilyen nagy ugrás
után nem lehet könnyedén leérkezni. Néha a ló előre is esik ilyen
hatalmas erőfeszítés után, elbukik, megsérül, lovasa pedig rongybabaként
repül ki a nyeregből... mintha ott sem lett volna. Óvatosan kinyitottam
a szemem. Szó sem volt fölbukásról, semmilyen balesetről. Love fáradtan,
de büszkén vágtatott a hosszúfal mentén, Prince-el egyvonalban. Épp
örömujjongásban törtem volna ki, mikor Andy lerántott a lóról. Arcom
eltorzult a meglepettségtől, ahogy a puha homokban gurultunk, át a lovak
könyörtelen patái alatt. Majd végre megálltunk. Éreztem, hogy kék-zöld
foltok tarkítanak majd holnapra és a sapkám vészesen meglazult szöszi
buksimon. Óvatosan felnyitottam szemeim... Andy hajolt fölém. Egyenesen
ragyogó szempárába bámultam. Mindketten zihálva vettük a levegőt.
Megbabonázott pillantása, ahogy erős karjaiban tartott.

- Ezt mégis... - hebegte Andy és talpra állított. A műsorral mit sem
törődve lehúzta a fejfedőmet... szőke hajam kiomlott alóla és szétterült
a vállamon... a közönség fölhördült. Andy még mindig nem eresztette a
tekintetem. A levegő remegve közlekedett ki és be a tüdőmbe, feszültség
támadt a nézőtéren. Ám erre még én sem számítottam... Andy két keze közé
kapta az arcom és ajkait ráillesztette az enyéimre. Szemeim lassan
lecsukódtak és nem hallottam mást csak a közönség éljenző viharát.
Vastaps szakította meg a csodás pillanatot. Andy -- kezét még mindig a
derekamon tartva -- meghajolt. Követtem példáját és körbepillantottam. A
VIP részleg magából kikelve tapsolt és füttyögetett. A hirtelen változat
mindenkinek nagyon tetszett.

- De hát... - suttogtam Andynek, ő azonban a fejét rázta.

- Később! Először menjen le az előadás. Mich szerintem beszélni akar
majd veled.

Egy jó óra múlva, épp kiléptem Mich irodájából. A pozitív és negatív
mondanivaló kimosta a fejem. Még nem volt időm átöltözni, de egyenlőre
nem is akartam. Love bokszához siettem. A fekete kanca érdeklődve
beleszagolt a hajamba és azonnal megvakartatta velem a füle tövét.

- Szuper voltál! Te alakítottad ma a legnagyobbat! Élmény volt veled ez
a mai este! -- suttogtam a fülébe -- És mondok valamit: Mich megengedte,
hogy együtt dolgozzunk! Ez az egyik legcsodálatosabb dolog, ami csak
történhet velem! Jövőre rendes szerepet kapunk!

Léptek zaját hallottam a folyosóról és kiléptem a bokszból. Szívem
azonnal vad iramban kezdett szaladgálni a mellkasomban.

- Katy! -- lehelte Andy és magához húzott - Ráérsz egy percre?

- Bármikor! -- válaszoltam és éreztem, hogy elpirulok. Szótlanul
andalogtunk el az istálló ajtajáig. Kint hűvös volt, jól esett a friss
levegő.

- Bessel vége -- kezdte határozottan és rám nézett -- Soha nem is
illettünk egymáshoz.

Némán figyeltem rá.

- Tudod -- folytatta mégis zavarban -- Amikor visszajöttem a
kiképzésről, te annyira más voltál. Nem az a kislány, akit eddig ismertem. Te meg jöttél és egyszerűen csak átvágtattál a szívemen. És...

Teljesen belezavarodott. Elmosolyodtam és az ajkára tapasztottam ujjaim.

- Értem -- csak ennyit mondtam, ő mégis megértette. Átölelt erős karjaival.

- Esik a hó -- jegyeztük meg szinte egyszerre. Az égből fehér pelyhek
százai rohamozták meg a földet. Az ég sötét volt, mégis szélcsend... csend.

- Milyen csodálatos is a havazás -- jegyezte meg Andy, mikor egy
csodálatos hókristály fekete pólóján landolt -- Olyan csodálatos, mint
amilyenek ti voltatok ma Love-val. Hogy sikerült ilyen tökéletesen,
hiszen nem is gyakoroltad!

- A szeretet csodákra képes! -- nevettem, mire Andy homlokon csókolt --
Mert a szeretet nem ismer határokat. Love... Ő maga a szeretet.

Andy pedig értette, amit olyan sokan bemocskolnak, nem hisznek benne,
elutasítják, elfojtják... a szeretetet. Pedig a szeretet nélkül nincs
élet. Ha nincs Love, ezt nem érzem át... Andyvel nem jöttünk volna
össze, és nem éreztem volna át mi is az a szeretet...