| NOVELLÁK : Száncsengő csilingelése és angyalok szárnysuhogása |
Száncsengő csilingelése és angyalok szárnysuhogása
2010.02.28. 00:31
Közeledünk a tizennyolcadik századhoz… Egy kislány nagyon várja a karácsonyt… ez azonban talán mégis más lesz… Az ártatlan gyermeklélek fohásza teljesül… Csak nem egy angyal van a háttérben?
Száncsengő csilingelése és angyalok szárnysuhogása
Írta: Adria
Közeledünk a tizennyolcadik századhoz… Egy kislány nagyon várja a karácsonyt… ez azonban talán mégis más lesz… Az ártatlan gyermeklélek fohásza teljesül… Csak nem egy angyal van a háttérben?
Azon a télen úgy esett a hó, mint még soha. Közeledett a karácsony és beállt a fagy. Mindenütt fehér lepel borította be a tájat. Olivia már előre számolta a napokat karácsony napjáig. Az éjféli mise után mindig lovas szánnal jutnak haza a nagy hóban. Ám idén, úgy látszott, egy idegen konflisra kell majd felszállniuk. Ugyanis a jó öreg konflislovuk – történetesen Szikra névre hallgatott – erős tüdőgyulladást kapott és úgy festett, idén nem lesz lovas szánozás. Pedig Olivia kisnemesi családja minden évben követte a hagyományt. Szikra állapota azonban nem javult, naphosszat a szalmán hevert és hörgött. Jack, az öregecske hajtó csak a fejét ingatta, és borostás arcát dörzsölgette:
- Szikra idén már biztos nem húzza többet a szánt!
Olivia mélységesen megszeppent, amióta csak élt, nyolc karácsonya óta mindig vele volt Szikra, pont a kilencediken miért ne lenne? A birtokuk istállójában ezen kívül még volt egy tarka shetland póni, Olivia számára és egy missuri fox trotter mén, akit édesapja használt a mindennapokban közlekedésre.
Karácsony napja beköszöntött és a hóesés csak nem akart elállni. Az eget szürke fellegek nehezítették el és a kis Olivia egészen kétségbe esett. Mert mit ér a karácsony éjféli mise nélkül?! Mit ér lovas szán nélkül?!
A kislány megigazította ünnepi szoknyácskáját és cipellőjét, muffja szőrméjét és kucsmáját, majd még egy utolsó látogatást tett az istállóban. Szikra a friss szalmán feküdt felegyenesedve, szeme félig lehunyva. Olivia csendben belopódzott hozzá és nekidőlt meleg, rozsdaszínű bundájának.
- Hiába növesztettél nagy bundát lovacska! – intézte szavait a lóhoz és ujjaival a hollófekete sörénnyel babrált – Esik a hó és hamarosan éjfélt üt az óra!
Szikra fáradtan bóbiskolt.
- Gyógyulj meg és gyere értünk! – suttogta a fülébe kisgazdája és felállt. Leporolta öltözékét és megigazította hosszú, derékig érő vörös haját, melyet a mai napra font be. Sárga szemeit még egyszer ráemelte a lóra, aztán kifutott az istállóból. Kis cipője kopogása visszhangzott a nagy üres térben.
Olivia nagyon engedelmes és szorgalmas lány volt. Nevelőnője igazán büszke lehetett rá, szülei még inkább. London utcáin mindenki mosolyogva köszöntötte őket nap mint nap, ahogy ezen az éjszakán is. A templom megtelt emberekkel, kiknek szíve a mai napra aranyba öltözött. Mindenki boldogan és a hidegtől pirospozsgásan énekelte teli torokból a dalokat. Olivia is ott volt köztük és csak egy valamit szeretett volna. Egyetlenegy karácsonyi ajándékot: azt, hogy Szikra felépüljön, és lovas szán várja őket odakinn. Az angyalszobrok mosolyogva tekintettek le rá, a jászolban fekvő kisded Jézus is boldog volt. A gyertyák pislákoló fényei visszaverődtek márvány karocskáin és az egész templomot világossággal töltötték be.
A felhőkön csücsülő angyalok boldogan lógatták lábukat és hallgatták az éneket. Néha megfogtak egy-egy marék havat a mellettük heverő vödörben és leszórták a hókristályokat a Földre. Gábriel arkangyal magához intette társait. Halk suttogódás után megegyeztek és elszálltak a szélrózsa minden irányába. Az angyalok minden karácsonykor teljesítik a kívánságokat, azokat, amelyek a szív legmélyén lakoznak. Mindenkinek örömöt okoznak. Még ha olykor észre sem vesszük.
Az egyik kisangyal London egyik temploma fölött szállt el. Érezte a szeretetet, ami szinte sütött bentről és leereszkedett a templom cserepes tetejére. Összecsukta szárnyait és megkapaszkodott. Erősen fülelődött és kiszűrte egy apró mégis erőteljesen éneklő gyermek hangját. A kisangyalnak tetszett ez a hang és őt választotta. Ez a kislány igazán megérdemli, hogy teljesüljön a kívánsága. Így összehúzta magán meleg köpönyegét és dideregve elrugaszkodott, Oliviáék birtoka felé vette az irányt.
Olivia persze erről mit sem tudott. Boldogan lépett ki a templom kapuján. Az ég kitisztult, látszottak a csillagok. Olivia nem tagatta – hideg volt. Lehelete páraként gomolygott a levegőben. Gyorsan bedugta muffja melegébe a kezét. Ebben a pillanatban megszólalt a harang és ütötte, egyre csak ütötte a tizenkét órát… éjfél volt. Mindent friss hó borított, ami csikorgott Olivia lába alatt. A harang kongott, hangja mindent betöltött. És mégis, Olivia füle nem volt jobb, mint másoké, mégis meghallotta a hangot: száncsengők hangját. Szíve hevesen zakatol és az utcára futott. Szemében azonnal kigyúlt egy huncut lángocska, arcán pedig megjelent a mosoly.
- Szikra! – kiáltotta és a karjába zárta a heréltet. A pej lovat meleg takaró borította, a szánkóba fogva várakozott. A szánkó gyönyörű angyalhajjal volt kidíszítve, és ott lógtak rajta a száncsengők. A bak két oldalán lámpákban gyertya égett.
- Jack! – kiáltotta a kislány és szemével az öreg kocsist kereste. Azonban az öreg nem volt sehol. Mintha Szikra magától jött volna el értük. A bak szabadon állt és Olivia nagyon szeretett volna felülni. Még sosem ült ott, mert úri lánynak abban az időben ez nem volt illendő. Most azonban fölkapaszkodott a bakra és kezébe vette a gyeplőket. Hajtotta már otthon a hintót, ami elé a pónija volt befogva, így gyakorlott kezekkel elindította Szikrák a templom felé. Szikra boldogan húzta a szánt és hamarosan már Olivia egász családja is a hintón ült. Szülei elnézték neki, hogy ezen a karácsonyon ő hajtson, ha már egyszer olyan lelkesen gyakorolta. Persze azért édesapja a biztonság kedvéért mellé telepedett és figyelte kilenc éves lányát. Közben végig csak az járt családtagjai fejében, hogy vajon hogy került ide a feldíszített szán?
Az angyalka mosolyogva bújt meg egy fenyő mögött. Sikerült boldogságot szereznie és még szebbé tennie ezt a karácsonyt! Kitárta hatalmas szárnyait és repült… repült tovább, mert még sok embernek kell örömöt szereznie! Minden embernek a szívébe kell varázsolnia a szeretetet, e nélkül élni nem lehet. Minden embernek, mert őket szereti a kisded, azért jött el a Földre. Azért, hogy elhozza az örök életet minden embernek és legyőzze a halált.
Alacsonyan szállt el a birtok bekötőútja fölött és lepillantott… oda ahol nem hallatszott más hang, csak a száncsengők csilingelése és az angyalok szárnysuhogása…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
